Október 24-én iskolánk néhány osztálya ellátogatott a tatai Est moziba, hogy megnézzük Fekete Ibolya Anyám és más futóbolondok a családból című filmjét. A magyar filmgyártás egy különleges alkotásával ismerkedhettünk meg. A film a XX. századi Magyarország történelmébe kalauzol minket egy család szemszögéből, egy édesanya és a lánya történetén keresztül, akik a folyamatos változás és a túlélés érdekében újra és újra költözni kényszerülnek. A film személyes és családi történeteket mesél el, miközben reflektál a történelem súlyos eseményeire és azok hatására az egyének életére. A történet főszereplője egy édesanya, akit Danuta Szaflarska és Ónodi Eszter alakítanak különböző életszakaszaiban. Anya és lánya, Berta folyamatosan kénytelenek új helyre költözni az élet különböző szakaszaiban, hogy alkalmazkodjanak a történelmi események okozta nehézségekhez és változásokhoz. A film negyven év alatt összesen huszonhét költözést mutat be, amelyek a háborúkat, a szovjet megszállást és más társadalmi kihívásokat tükrözik.
A történet középpontjában álló anya karaktere az erős és kitartó nőt jeleníti meg, aki mindent megtesz a családjáért. Berta pedig felnőtté válásával igyekszik megérteni a családi örökség súlyát és a saját helyét ebben a zűrzavaros világban. Az anya-lánya kapcsolat egyaránt szívhez szóló és tanulságos, hiszen jól mutatja, ahogyan a generációk egymásra hatnak, és hogyan öröklődnek tovább a múlt traumái. A főszereplők mellett a mellékszereplők is jelentős szerepet kapnak, mindegyikük hozzájárul a családi és társadalmi kép teljesebb megértéséhez.
A vetítés után lehetőségünk volt részt venni egy beszélgetésen, illetve kérdezni is lehetett Fekete Ibolyától. A rendező asszony mesélt a film készítésének folyamatáról és a szereplőválasztás szempontjairól. Az alkotói beszélgetés nagyon érdekes volt, hiszen megérthettük, hogyan ötvözte a saját családi emlékeit és tapasztalatait a film cselekményével.
Az alkotói beszélgetés során még inkább érződött, hogy a film nemcsak szórakoztat, hanem elgondolkodtat is, és segít megérteni, hogyan képesek az emberek alkalmazkodni a legnehezebb körülményekhez, megőrizve méltóságukat és reményüket.
A beszélgetésen két kérdést is feltettem a rendező asszonynak. Az egyik kérdésem az volt, hogy sikerült-e a filmnek áthidalnia a generációk közötti különbséget, illetve mit remél mit visznek haza azok, akik megnézték a filmet? Fekete Ibolya elmondta, hogy reméli ezek után jobban érdeklődünk majd nagyszüleinknél és szüleinknél ezekről az eseményekről.
Abban reménykedik, hogy ezáltal a fiatalabb generáció is könnyen kapcsolódik majd a XX. századi történelemhez. A második kérdésem arra irányult, hogy mit akart hangsúlyozni az anya-lánya kötelékkel? Ezzel a kérdéssel megleptem. Azt mondta nagyon érdekes a felvetés, még ezt nem kérdezték tőle a korábbi vetítések után. Azt fejtette ki, hogy az anya-lánya kötelék kiemelt szerepet kap a történetben, mivel azt akarta hangsúlyozni, hogy a legnehezebb időkben is az emberi kapcsolatok, különösen a családi szeretet jelenthet kapaszkodót és reményt. Úgy véli, hogy az anya-lánya kapcsolat a túlélés, az összetartozás és a generációk közötti különbség szimbóluma, amely az újabb generációknak is erőt adhat. Az a véleményem, hogy ezt a filmet minden korombéli embernek érdemes megnézi, mert így közelebb kerülhetünk a családunkhoz és újabb, esetleg nem várt kötelékeket hozhatunk létre.
Ballagó Regina 12/D osztályos tanuló tollából.
